„Két hét múlva célba vesszük a Mont Blanc-t, gyere velünk!”–ez volt az a mondat, mely eldöntötte, hogy a kecskeméti Varga Nóra Gerő Dániellel együtt nekivág a 4808 méter magas hegynek.

– Hogy készültek fel, hiszen csak két hetük volt?

V. N.: – Ausztria legmagasabb hegyét, a 3798 méter magas Glocknert másztuk meg előtte, ami jó edzés volt. Futottam 4-5 kilométert, és eldöntöttem, hogy képes vagyok a feladatra.

G. D.: – Többször futottam a Vízműdombon tízszer fel és le. A változó légnyomás aggasztott. Minél magasabbra mászom, annál kevesebb az oxigén. Ha a szervezet ezt nem tudja megszokni, akkor hasmenés, hányás is előfordul.

– Mit ettek, ittak út közben?

V. N.: – Csokoládét, kekszet, mogyorót ettünk. Kávét, vizet, teát ittunk. Esténként a menedékhelyen főztünk teát, levest. A havat gázfőzővel melegítettük fel, és így lett forró vizünk.

D. G.: – Nórinak 15 kiló, nekem pedig 20 kiló volt a hátizsákom, benne minden szükséges felszereléssel.

– Meddig tartott, amíg eljutotattok a Mont Blanc csúcsára?

V. N.: – Kerek négy napig. A Mont Blanc lábától indultunk, mely 1000 méteren, Chamonaix-ben van. Az első nap estére eljutottunk 3200 méterig. Itt a menedékházban megaludtunk. Érdekes volt hallani, ahogy a vadászrepülők, a helikopterek alattunk repülnek.

D.G.: – A második napon 3300 méter magasan, az orosz rulettnek becézett hógyűjtő folyosó előtt el kellett haladnunk délelőtt 10 óráig, különben a felkelő nap miatt megnő a lavinaveszély. Néhány méter után hallottuk is, ahogy a törmelék a szikláról lezúdult. Ekkor már 3800 méter magasan voltunk a csúcs előtti menedékhelyen.

– Milyen volt az utolsó szakasz?

V. N.: – Hideg volt, és erősen fújt a szél. Egy idő után már nem éreztem a lábaimat, ezért Danival visszafordultunk. Betértünk egy menedékhelyre, ahol ő elkezdte masszírozni a lábaimat, de nem sokat használt. Ennek ellenére felmásztam a csúcsra.

D. G.: – Ködben tettük meg az utolsó néhány száz métert olyan szakaszon, mintha háztetőkön lépkedtünk volna. A társaink a Mont Blanc csúcsán hagyták a konzervdobozt, és onnan tudtuk, hogy végre megérkeztünk.

Közelkép
Varga Nóra 30 éves, Szegeden tanul természetgyógyászatot. Emellett Kecskeméten, a Széchenyivárosban dolgozik kozmetikusként. „A vendégeim szeretnek, mert mindig meghallgatom őket. A hegymászás teljesen kikapcsol, és az összes gondom elfeledteti.”

Gerő Dániel 29 éves, a Knorr Bremsénél dolgozik fejlesztő mérnökként. „Boldog házasságban élek a feleségemmel, és van két szép gyermekünk. Benedek 5 éves, Boldizsár 9 hónapos. Szabad időmben rögbizek, és a hegymászással kapcsolatos szakirodalmat olvasom.”