Öcsi bácsi ma hajnalban távozott közülünk.

ÉLetének 79. évében elhunyt a hosszabb ideje betegeskedő Puskás Ferenc, mindenki Öcsi bácsija. Erre sajnos már régóta számítani lehetett, mégis mindenkit váratlanul ért a hír. Öcsi bácsi reggel 7-kor csatlakozott az égi pályákon játszó remek társakhoz.

Korszakának Magyarországon és talán a világon a legjobb labdarúgója 1927. április 1-án született Budapesten, eredetileg Purczeld Ferenc néven. Nem igazán volt kérdés, hogy a Purczeld család gyermeke mihez kezd, miután édesapja, a korszak neves edzője, id. Purczeld Ferenc a Kispesti AC-be vitte fiát focizni - ahol már Puskás vezetéknévvel szerepelt. Az élvonalbeli bajnokságban, a felnőttek között egy Nagyvárad elleni mérkőzésen debütált 1943 őszén, mindössze 16 évesen. Tehetségével olyannyira hamar kitűnt, hogy 18 évesen már, 1945-ben már a magyar válogatottban is bemutatkozott, és természetesen egy góllal is kivette a részét az Ausztria ellen 5-2-re megnyert meccsen elért sikerből. A mérkőzésenkénti gólátlagot majdnem sikerült tartania pályafutása végéig, 85 magyar válogatott meccsén 84 gólt szerzett, amivel egészen egyedülálló rekordot tudhat magáénak. De ez csak egy a számtalan rekord közül, ami a nevéhez fűződik.
A sikeres válogatottbeli debütálást, még sokkal sikeresebb pályafutás követte, az 1952-es olimpián ő volt az aranyérmet szerző válogatott csapatkapitánya. A magyar sport legeredményesebb olimpiai szereplésének idején már nemzetközileg komolyan jegyzett klasszisként tartották számon Puskást, akit számtalan külföldi klub próbált meg elcsábítani. A külföldi kérők megjelenése csak fokozódott egy évvel később, az évszázad mérkőzése, az angolok ellen Londonban elért 6:3 után. Nem is csoda, hiszen "Öcsi" két gólja közül az első az évszázad góljaként vonult be a futball történelmébe. Egy év múlva, az 1954-es vb-döntő aztán már Puskás pályafutásának legfájdalmasabb pontja: a németek 3-2-re nyerték a finálét, és világbajnokok lettek.
Ekkor már folyamatosan hívták külföldre, az egyik első kérő még 1947-ben az olasz Juventus volt: százezer dollárt ajánlottak neki, ám ő nem mondott, és maradt családja mellett és az ekkor már Honvédra keresztelt imádott kispesti klubban, Budapesten. Nevelőegyesülete mellett a végsőkig kitartott, csak az '56-os események űzték el itthonról. Noha előszerződést kötött a bécsi Wiener SC-vel, végül mégis a Real Madrid játékosa lett, igaz, jókora súlyfelesleggel érkezett, ráadásul az akkori magyar sportvezetésnek "hála" jó ideig nem léphetett pályára. Végül aztán 1958-ban bemutatkozhatott Madridban és ez a klub, valamint az európai klubfutball egyik legnagyobb diadalmenetének kezdetét jelentette. Puskás a Reallal háromszor elnyerte a BEK-et, kétszer lett a BEK gólkirálya, 5-ször a spanyol bajnokság legeredményesebbje, 6 alkalommal nyert bajnokságot. Négy alkalommal a spanyol válogatottban is szerepelt Pancho - ezt a becenevet Alfredo Di Stefanótól kapta - végül 40 évesen, 1967-ben vonult vissza az aktív játéktól.
A pályának hátat fordított ugyan, a futballnak nem: edzőnek állt. Ebbéli minőségében a világ minden pontján megfordult, dolgozott, az USA-ban, Kanadában, Chilében, Paraguayban, Egyiptomban és természetesen Spanyolországban is. Legnagyobb sikereit Görögöországban, a Panathinaikosszal érte el: a BEK-döntőbe vezette a csapatot, és kétszeres bajnokot csinált a gárdából a hetvenes évek közepén.
A magyar politikai vezetés 1981-ben megbocsátott neki, így egy emlékezetes gálamérkőzés keretében hazatérhetett.
Utolsó szerepvállalása a futball színpadán a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztja volt, 1993-ban négy mérkőzés erejéig vállalta a feladatot.
A rendszerváltás után már komoly kitüntetéseket is kapott kivételes sportolói pályafutásának elismeréseképp: 1991-ben az elsők között lett Kispest Díszpolgára, számtalan nemzetközi díj és elismerés mellett 2002 áprilisától a Népstadion is az ő nevét viseli. Két évvel ezelőtt a Nemzet Sportolója címet is megkapta, amit azonban sajnos már a Kútvölgyi kórházban vehetett át, egyre súlyosbodó betegsége miatt hosszú évek óta gyakorlatilag állandó lakója lett az intézménynek.
A világ legismertebb magyarja, az ötvenes évek legzseniálisabb labdarúgója a pályán ellenállhatatlan volt, cselei után dőltek a védők, ballábas bombáitól világszerte rettegtek a kapusok. A futballpálya királyát azonban évek ezelőtt gyilkos kór támadta meg, és ugyan éveken keresztül harcolt ellene, próbálta meg kicselezni, úgy, ahogy az angol védőt, Wrgihtot 1953-ban a Wembleyben, de az évszázad gólját csak egyszer lőheti meg az ember...
Betegsége eszén már nem tudott túljárni, és ma hajnalban a gyilkos kór felülkerekedett szervezetén.
Hiánya pótolhatatlan veszteség a magyar és a világfutball számára.